Gyógynővények

Ánizs – a légúti betegségek hatékony ellensége

Az ánizs az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó egyéves, lágyszárú növény, szára elágazó 40-70 cm magas, végig leveles, virágzata ernyőszerű, apró és fehér, termése pedig tojásdad.

Ez a Földközi-tenger keleti térségében, Egyiptomban és Kis-Ázsiában őshonos növény melegigényes. Éppen ezért a magvak csírázása számára a legoptimálisabb a 20 fok feletti hőmérséklet.

A sikeres termesztéshez sok vízre és tápanyagra van szükség, valamint jó szerkezetű, semleges kémhatású talajra.

 

Az ánizs szedése

Az ánizs termésének beérése folyamatos, elhúzódó, legalább négy hónap kell hozzá. Május elején érdemes sok gondot fordítani a gyomírtására, a betakarítását pedig július végén, augusztus elején érdemes megkezdeni, addigra ugyanis termése beér, levelei viszont teljesen leszáradnak.

Az ánizs tárolása

Az ánizs nedvességtartalma szedés után meghaladja a 14 százalékot, éppen ezért a növény szárítása elengedhetetlen.

Az ánizsmagvakat érdemes megtisztítanunk a száraktól, a levelektől és minden fajta idegen anyagtól, valamint ügyelni kell arra is, hogy a termés ne legyen penészes vagy dohos.

Az ánizsmagot a legjobb hűvös, száraz helyen tárolni légmentesen, egy lezárt edényben. Ez a fűszer rövid idő alatt elveszíti aromáját, emiatt nem tartogathatjuk sokáig.

Az ánizs felhasználása

Az ánizs az egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbban felhasználható fűszer az egész világon. Már az ókori Egyiptomban is használták, s ezekben az időkben keleten még fizetőeszközként is szolgált.


Magja többek között alkalmas főzelékek, húsételek, mártások és gyümölcslevesek ízesítésére. Leveleiből kiváló tea főzhető, de a salátákat és a különböző túrófajtákat is ízletesebbé varázsolja.

Az édes süteményeket valamint az édes italokat is gyakran fűszerezik ezzel az édesen aromás fűszerrel. Az ánizzsal azonban érdemes mindig csínján bánni, ugyanis, intenzív aromájának köszönhetően az ételünket teljes mértékben ehetetlenné tehetjük, ha csak egy kicsit is többet teszünk belőle a kelleténél.

Az ánizst a gyógyszeriparban is gyakran használják, általában ízjavítóként adják hozzá az orvosságokhoz, de a köhögés elleni cukorkákba is gyakran kerül ánizs.

A népi hagyomány szerint a csuklás megszüntetésének egyik leggyorsabb és leghatékonyabb módja az, ha elrágcsálunk néhány szem ánizst és iszunk rá egy nagy pohár vizet.

Az ánizsmagból egyébként párologtatással 6-9 százalékos olaj vonható ki, amelyet légzőszervi betegségek esetén sikerrel lehet alkalmazni inhaláláshoz, különösen akkor, ha még eukaliptusz olajat is adunk hozzá. Az ánizsolaj mozgásszervi fájdalmakra is jó, éppen ezért masszázshoz vagy fürdő készítéséhez is alkalmazhatjuk.

Az ánizs gyógyhatásai

Az ánizs számtalan betegségre nyújt gyógyírt éppen ezért igen széleskörű a felhasználása. Köptető és nyákoldó hatásának köszönhetően például hasznos lehet a forrázata azok számára, akik valamilyen légúti betegségben szenvednek.

Mivel a baktériumokkal és a gombákkal is könnyedén felveszi a harcot, ezért szájüregi és bőrproblémákra egyaránt sikerrel alkalmazható. Kenőcsként is használható, ugyanis a tetveket és az atkákat is ki lehet vele irtani.

Az ánizs felgyorsítja a tejkiválasztást is, így szoptatós anyukáknak is ajánlott a fogyasztása.
Az ánizs továbbá tisztítja a vért, javítja az étvágyat, serkenti az emésztést, enyhíti az epe-, gyomor- és bélbántalmakat. Valamint segít megszüntetni a hasgörcsöket, különösen a csecsemőknél. Az ánizs népszerűségét még inkább növeli az a tény, hogy az idegek erősítésére is kiválóan alkalmas.

Szólj hozzá a bejegyzéshez! Minden vélemény számít!